You people- are poison.

http://www.youtube.com/watch?v=wpFfM_dili4&feature=related

Mna. mától magyarul írok, belefáradtam már a sok románba, úgyis így tudom a legjobban kifejezni magam :)

Minden annyira furcsa. Én..meg a körülöttem levő világ. Minden olyan fárasztó, lehangoló, zavaradott, és kemény. Szúrós, nehéz, és mégis. Valamiért már megszoktam. Pedig annyira jó lenne, ha egy pillanatra kiragadnék ebből a szennyes környezetből és egymagamban lehetnék valahol messze innen, mindenkitől,TŐLETEK. Ilyenkor jut eszembe az,hogy "you people are poison" persze, vannak kivételek, de nagyjából mindenki csak mérgez. és fulladozik a maga módján, vagy épp téged fullaszt. Semmi időm nem volt mostanában, és mégis többet gondolkodtam mint valaha..Annyira belefáradtam mindenbe. A rohanásba,a veszekedésbe és a szeretehiányba. Mikor úgy éreztem hogy épp mindenem megvan amire régebb annyira vágytam, nem lettem boldogabb. Sőt, rájöttem hogy egyáltalán nem boldogított semmi.Semmi Rajta kívül...

De azthiszem, arra sem vágyom hogy boldog legyek. Csak folytatni akarom, amit elkezdtem. És nem abbahagyni...

Some people search for their entire lives for what we have and never find it. I won't give up. I'll fight for you.

I was born when he kissed me.I'll die when he'll leave me. I'll live while he loves me.

Igen, harcolni fogok az álmaimért :) Nem tudok leállni,nem adhatom fel az egyetlen álmomat ami valaha volt..

És ti?Nem ugyanezt akarjátok ti is? Tudom hogy ezt, de túlságosan féltek elindulni azon az úton.

Ültök egy helyen és büszkén víritotok hamis mosolyotokkal, és már fáj maga a tudat,hogy csak a lelked ürességét tükrözi az a mosoly.Hagyod az éveket hogy elszaladjanak melletted és várva várod hogy valamikor ,egy napon , neked is fog hullni a boldogság esőjéből,és reméled,hogy ott leszel amikor ez történik. Betegesen ismételed magadnak hogy jó lesz, csak mert így hallottad- de nem teszel semmit, abszolút semmit, remélsz, álmodsz és elpazarolod a kívánságaid hullócsillagokra. Tudod mikor fog igazán fájni ez a sok elvesztegetett idő? Mikor el fog fogyni. Látod, ezt elfelejted, hogy itt az évek követik egymást, és egyre több és több lesz belőlük, a világ nem áll le se a boldogságodért, se a szerelmedért,se a fájdalmadért. És a vér- az összes emlékkel- egészen addig fog csörgedezni az ereidben amíg majd egy napon, leáll. Eljön az a nap, eljön, és egy nagyobb ürességet fog benned hagyni mint te magad, és túl sok sajnálatot. Kár, nem? Nagy kár, hogy a szemed előtt ragyogott fel az életed csillaga, te pedig észre sem vetted.

Nem leszek olyan mint te, mert ezt megígértem magamnak. Ha még bizonytalan úton is fogok járni, legalább tudni fogom, hogy végülis az én utam volt, és minden bátorságom bele adtam,sőt,valami többet is- a szívem. A szívem, amit eddig mindig hamis mesékkel tápláltam, melyek azt ígérték "és boldogan éltek örökké, míg meg nem haltak", a szívem, mely majd nekiütközött az időnek és egy elfordított hátnak. Még ma sem tanultam meg, hogyan vigyázzak igazán rá, de nem tudom, téged mennyire érdekelt, nem tudom, ha valaha észrevetted is hogy tört darabokra a szemeid előtt, egy valamilyen,akármilyen mosollya, mert tudta,hogy NEKED jobb lesz.

How could you be..?

Nothing's ever perfect, you know..? Fuck this shit, fuck everyone, I wish I could just dissappear.

Deci..ziua asta trebuia sa fie ok,sau cel putin o parte minuscula din ok. Trebuie sa fie o zi ca si toate celelalte, una in care sa ma trezesc dimineata la 6 jumate, sa-mi scriu tema la romana, sa ma culc inapoi, sa-o dau dracu de alarma,si sa intarzii la scoala,again. Si, guess what? N-am intarziat, intr-un mod foarte obscur si ciudat am ajuns la timp. Chiar inainte sa se fi sunat. Totul a inceput atat de bine, si la scoala pot sa zic ca m-am descurcat binisor. Totusi, era mult prea perfect incat sa se si intample. Nu mi-au trebuit 5 minute sa ajung acasa si sa mi se duca dracu tot chefu', sa uit de toate lucrurile pozitive de inainte de masa. Woohoo, si brusc am descoperit ca a sosit ziua de toti- asteptata,NOT,valentines'u. Oribil, oribilll, oribil...Primul an in care n-am asteptat aceasta zi, si chiar nu mi-a pasat de toata dragostea care pluteste in aer, chiar contrariul, eram dezgustata de toate cuplurile afara pe banci, pe strada tinandu-se de mana sau orice altceva.

*De n-ar fi fost ceata, ai fi vazut ca te iubeam
De n-ar fi fost frig, ai fi simtit cum tremuram
De n-ar fi fost ploaia, ai fi stiut ca plangeam
Si-ai mai fi stat...
Dar a fost ceata, frig si ploaie -
Si-ai plecat.*

*Cateodata ma satur, de nopti lungi si reci care nu ma mai lasa demult sa dorm, de priviri pline de un gol imens, aruncate aiurea catre nicaieri, de lacrimi reci fara niciun efect, de suspine care le simt pana in oase. Ma satur de iarna, de cafele fara niciun gust si de dimineti fara culoare. Ma satur de rani adanci care nu mai stiu sa le simt, si de tot sangele lor. Ma satur de milioane de ganduri, ganduri moarte, putrezite, reinviate apoi. Ma satur de tot, dar nu ma satur destul.
*Cateodata se face intuneric, dispar toate, deodata, si ramai doar tu.
*Mi-ai ramas peste tot, si urasc asta, chiar urasc asta, dar mai bine as pierde tot, mai bine m-as pierde si pe mine, decat sa nu (imi) fi ramas. Si te iubesc, te iubesc intr-o lupta prea grea ca sa o port, cu mine, principiile mele, orgoliul meu, cu mine, cea care o stiai si tu mai demult, cu mine cea care eram inainte de tine. Te pierd in mine, si atat, te pierd in ei, dar te intorci. Am plans ca o proasta, am tipat, am fugit, am gresit, am innebunit, candva, cand nu mai erai, am facut toate astea mereu, intr-una, fara sa ma opresc, pana in ziua in care am stiut ca mi-ai ramas. Si te iubesc, iar, cum te-am iubit mereu, te mai iubesc numai cu frica si cu orice altceva am in mine, te iubesc eu, cu mine, cu soarele, zambetele, fericirea de atunci, cu tot, si atat.
*Cateodata mi-e frica, stii? O frica din aia inumana, de tine, de tot ce ti-am spus si de tot ce nu ti-am spus, de tot ce am facut si de tot ce am uitat sa fac, de tot ce stii sa-mi faci, si azi, si maine...de felul ala stupid in care imi alergi prin vene, de tot ce esti, si ca esti tot. Mi-e frica, incredibil de frica, dar nu destul de frica.

*Da, mai am, mai am de pierdut lumea, si visele, si amintirile, si fericirea, si sperantele, si iubirea, cafelele noastre si muscaturile de par, le-as pierde pe toate, intelegi? Pe toate, si te-as pastra pe tine. Da, inca TE MAI AM de pierdut, dar n-o sa ma las s-o fac.