Mna. mától magyarul írok, belefáradtam már a sok románba, úgyis így tudom a legjobban kifejezni magam :)
Minden annyira furcsa. Én..meg a körülöttem levő világ. Minden olyan fárasztó, lehangoló, zavaradott, és kemény. Szúrós, nehéz, és mégis. Valamiért már megszoktam. Pedig annyira jó lenne, ha egy pillanatra kiragadnék ebből a szennyes környezetből és egymagamban lehetnék valahol messze innen, mindenkitől,TŐLETEK. Ilyenkor jut eszembe az,hogy "you people are poison" persze, vannak kivételek, de nagyjából mindenki csak mérgez. és fulladozik a maga módján, vagy épp téged fullaszt. Semmi időm nem volt mostanában, és mégis többet gondolkodtam mint valaha..Annyira belefáradtam mindenbe. A rohanásba,a veszekedésbe és a szeretehiányba. Mikor úgy éreztem hogy épp mindenem megvan amire régebb annyira vágytam, nem lettem boldogabb. Sőt, rájöttem hogy egyáltalán nem boldogított semmi.Semmi Rajta kívül...
De azthiszem, arra sem vágyom hogy boldog legyek. Csak folytatni akarom, amit elkezdtem. És nem abbahagyni...
Some people search for their entire lives for what we have and never find it. I won't give up. I'll fight for you.
I was born when he kissed me.I'll die when he'll leave me. I'll live while he loves me.
Igen, harcolni fogok az álmaimért :) Nem tudok leállni,nem adhatom fel az egyetlen álmomat ami valaha volt..
És ti?Nem ugyanezt akarjátok ti is? Tudom hogy ezt, de túlságosan féltek elindulni azon az úton.
Ültök egy helyen és büszkén víritotok hamis mosolyotokkal, és már fáj maga a tudat,hogy csak a lelked ürességét tükrözi az a mosoly.Hagyod az éveket hogy elszaladjanak melletted és várva várod hogy valamikor ,egy napon , neked is fog hullni a boldogság esőjéből,és reméled,hogy ott leszel amikor ez történik. Betegesen ismételed magadnak hogy jó lesz, csak mert így hallottad- de nem teszel semmit, abszolút semmit, remélsz, álmodsz és elpazarolod a kívánságaid hullócsillagokra. Tudod mikor fog igazán fájni ez a sok elvesztegetett idő? Mikor el fog fogyni. Látod, ezt elfelejted, hogy itt az évek követik egymást, és egyre több és több lesz belőlük, a világ nem áll le se a boldogságodért, se a szerelmedért,se a fájdalmadért. És a vér- az összes emlékkel- egészen addig fog csörgedezni az ereidben amíg majd egy napon, leáll. Eljön az a nap, eljön, és egy nagyobb ürességet fog benned hagyni mint te magad, és túl sok sajnálatot. Kár, nem? Nagy kár, hogy a szemed előtt ragyogott fel az életed csillaga, te pedig észre sem vetted.
Nem leszek olyan mint te, mert ezt megígértem magamnak. Ha még bizonytalan úton is fogok járni, legalább tudni fogom, hogy végülis az én utam volt, és minden bátorságom bele adtam,sőt,valami többet is- a szívem. A szívem, amit eddig mindig hamis mesékkel tápláltam, melyek azt ígérték "és boldogan éltek örökké, míg meg nem haltak", a szívem, mely majd nekiütközött az időnek és egy elfordított hátnak. Még ma sem tanultam meg, hogyan vigyázzak igazán rá, de nem tudom, téged mennyire érdekelt, nem tudom, ha valaha észrevetted is hogy tört darabokra a szemeid előtt, egy valamilyen,akármilyen mosollya, mert tudta,hogy NEKED jobb lesz.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu